Lenyomatok húsvétról
Az Én Húsvétvasárnapom
Net-misének vége felé
Gondolat fog el: Jótetté.
A nagymamám testvéréhez
Elindulni küldetés lesz.
Indulunk a biciklinken
Szelek szárnyán, ünneplőben.
Odamenni azért fogunk,
Hogy kalácsunk véle osszuk.
Én sütöttem a szombatra
A Húsvéti Vacsorára.
Ízletes volt, nem tagadjuk,
Puha, édes táplálékunk.
De jó szívből megfelezzük
Lelki kincset ezzel szerzünk!
Odaérve kicsiny parkba
Biciklinket láncra zárva,
Kaputelefonhoz lépünk,
Majd izgulva felcsengetünk.
Katica (akihez jöttünk)
Kedves hangon kérdi tőlünk:
„Kik vagytok ti, látogatók?
Ismerősök vagy rokonok?”
Mikor mondjuk: Csenge, Flóra,
mosolygóvá válhat arca.
„Lemenjek, vagy feljönnétek?
Döntsetek, hogy mi jobb néktek!”
És mi, maszkban, nagy nehezen
Kinyögtük: „Tán jobb idelent!”
Átadtuk az ajándékot,
Boldog lett, és felénk így szólt:
„Ó, én éppen erre vágytam,
Húsvétom kalács-hiányban
Nem is tudom, hogy tölteném”
S egy kis csomagot nyújtott felém.
„Ez a tied, karácsonyra
Találkozunk, adtam volna”
Beszéltünk még órákon át,
De mikor késő indulás
Miatt négyre értünk haza,
Rég korgott már Anya gyomra.
Sok jó történt pár nap alatt,
De a legjobb tán ez a nap
Volt, ezért írtam erről itt,
Teljesíteni a házit.
Mészáros Csenge 5.a
